• WWW.ULTIMATE-MK.GPORTAL.HU
• ide kattints! ;)
  

# na, hogy sikerült?

Ezt a kérdést ma kilencszázezerszer hallottam. Nem számít. Ez is csak azt mutatja, h mennyire fontos vagyok. (ez vicces xd) Magyarral indítottunk. Nem volt nehéz. Simán ment. Igaz, hogy izgultam, és a fogalmazás nem lett valami fényes, kb. 8 pont a 10 ből.  A többi ment. Akkor szünet volt. Odajöttek a csajok és kérdezgettek, hogy hogy sikerült meg minden. Gyorsan elment a szünet, olyan 5 percnek tűnt. Matekon pedig lassan telt az idő. Szerencsére. Nálunk egy aranyos nő volt, segítőkész és rendes volt.( Még jobb lett volna, ha megmondja a megoldásokat is.) Matekot gyorsan végigolvastam. Majdnem nekiálltam bőgni, hogy nem tudok semmit. De aztán vettem egy nagy levegőt, és egy szőlőcukrot, és nekiálltam írni. Végeztem vele. A 10 feladatból minimum 6 jó. De szerintem több is. De ez a tuti. Eléggé elfáradtam. Sok volt a stressz. Majd jelentkezem.
Hali! :)



ui.: kép saját ;)

# pont

Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és
az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá,
megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de
kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor
és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az
irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak,
hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt
látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett,
elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a
társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti
őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek
bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük
igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst
ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában:
nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld
el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.

# .

Azt kívántam bárcsak megint betompulnék, de nem emlékeztem, hogy azelőtt ezt hogy
értem el. A rémálom kezdett egyre jobban idegesíteni, és elérte, hogy azokra a dolgokra gondoljak,
amik fájdalmat okoztak nekem. Nem akartam emlékezni az erdőre. Még amikor a képektől reszkettem,
éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, és elkezd fájni a mellkasomon tátongó lyuk pereme.
Levettem az egyik kezemet a kormányról, és próbáltam vele a mellkasomat fogni, hogy egy darabban
maradjon.
„Olyan lesz, mintha sosem léteztem volna.” A szavak végigsuhantak a fejemben, teljesen eltértek attól
a tökéletes tisztaságtól, ahogy a hallucináció alatt hallottam őket. Csak szavak voltak, hangtalanok,
mint egy nyomat a papíron. Csak szavak, de a lyukat szélesre feszítették, és beletapostam a fékbe,
mert tudtam, hogy nem szabad vezetnem, amíg ez az állapot el nem múlik.Összegörnyedtem, arcomat
a kormánynak nyomtam, és próbáltam a tüdőm nélkül lélegezni.Nem tudom ez mennyi ideig tartott.
talán egy nap, évek múlva - ha már a fájdalom annyira enyhül, hogy már talán el tudjam viselni -
vissza tudok majd emlékezni arra a néhány rövid hónapra, amik az életemben a legjobbak voltak. és ha
lehetséges az hogy a fájdalom annyira enyhüljön, hogy ezt megtehessem, biztos voltam benne, hogy
annyira hálás leszek azért, mint amennyire hálás voltam azokért, amiket adott nekem. Többet, mint
amennyit kértem, többet, mint amennyit érdemeltem. Talán egy nap majd így fogom látni.De mi van
akkor, ha ez a lyuk sosem lesz jobban? Ha a szélei sosem gyógyulnak be? Ha a sérülés végleges és
visszafordíthatatlan?Szorosan összeszorítottam magamat. Mintha sosem létezett volna, gondoltam
kétségbeesetten. Micsoda hülye és lehetetlen ígéret? Ellophatja a képeimet és visszakaphatja az
ajándékait, de ez nem csinálna vissza mindent olyanra, mint amilyen azelőtt volt, hogy megismertem.
A fizikai jelek voltak a legjelentéktelenebb részei az összefüggésnek. Megváltoztam, belülről már
teljesen felismerhetetlen lettem. Még kívülről is máshogy néztem ki, az arcom beesett, és teljesen
fehér, a lila karikákat kivéve amiket a rémálmok hagytak a szemem alatt. A szemeim sötétek voltak a
sápadt bőrömhöz képest - ha szép lennék és távolról látnám magamat - elmehetnék vámpírnak is. De
nem voltam szép, és valószínűleg inkább egy zombihoz álltam közelebb.Mintha sosem létezett volna?
Ez őrültség. Ez egy olyan ígéret volt, amit sosem tudott volna betartani, egy ígéret, ami abban a
pillanatban megtört, ahogy kimondták.A fejemet a kormánynak ütögettem, hogy eltereljem magam az
élesebb fájdalomtól. Butának éreztem magam, amiért aggódtam azért, hogy megpróbáljam betartani az
ígéretemet. Hol van értelme annak, hogy egy olyan ígérethez ragaszkodunk, amit a másik fél már meg
is szegett? Kit érdekelt, ha vakmerő voltam és ostoba? Nem volt okom hogy elkerüljem a
vakmerőséget, és arra sem hogy ne legyek ostoba.
Szárazon nevettem magamnak, még mindig levegőért kapkodva. Vakmerő a döntésekben - na ez egy
reménytelen dolog volt...A sötét humor elterelte a figyelmemet a fájdalomról. Már könnyebben
lélegeztem, és már hátra tudtam dőlni a székben. Annak ellenére, hogy hideg volt, a homlokom tele
volt izzadtságcseppekkel.Próbáltam a reménytelen javaslatomra koncentrálni, hogy megóvjam magam
a kínzó emlékektől. vakmerőnek lenni a döntéseknél sok kreativitást igényel - talán többet, mint ami
nekem van. de azt kívántam, hogy bárcsak lenne valamilyen mód. talán jobban érezném magam, ha
nem próbálnék egy megtört megállapodásba kapaszkodni minden erőmből.

# mert van az a kép, ami a fejedben él

Néha úgy érzem, hogy jól vagyok. De nem vagyok jól.

Néha azt érzem, hogy szeretek élni, hogy szeretek itt lenni. De mindig rájövök, hogy ez nincs így. Én nem szeretek élni. Ezek csak hangulatváltozások, de mégis mindig ugyanott kötök ki... A depressziónál. Ott, hogy este ülök itt, vagy az ágyamban, és gondolkozom az életen. Azon, hogy mennyi minden fáj most is, hogy mennyire szeretnék nem ilyen lenni lelkileg. Azon, hogy szeretnék tényleg nevetni.
És amikor a sírás szélén vagyok, szeretném elmondani anyának, hogy igen kell egy pszihológus mert egyedül nem tudom megoldani, nem tudok rájönni mi a baj, egyedül nem vagyok rá képes. Aztán mégis összeszedem magam, elfolytom a sírást, és megmakacsolom magam, hogy nem. Menni fog. Eddig is ment egyedül, mindig sikerült egyedül talpra állnom, akkor most is sikerül.
De néha mégis...
Amikor elütött egy autó, azt hittem meghalok. És egy percig tényleg elhittem. Aztán rájöttem hogy mégsem, és egy részről örültem, hogy ennyivel megúsztam, másrészt azt kívántam bárcsak ment volna gyorsabban és bárcsak ne éltem volna túl. Akkor mégsem lenne igaz az, hogy egyszer önmagam gyilkosa leszek. Akkor nem hibáztatnának.
És miközben ilyeneken gondolkozom, én csak nevetek.

Csak nevetek. Mindig nevetek képzeletben.

# ajánló

http://www.midnight.gportal.hu/--> KATT! KATT!

# elhavazva

Szép estét!
Hát, az a helyzet, hogy kissé elvagyok havazva. Sokat kell tanulnom, és nem érek rá. Most is zirka 10 percre jöttem ide, hogy írjak valami értelmeset.
Nem akarok szavalóversenyre menni. Méghozzá, mert nincs kedvem, és nem találtam verset sem. Ha, elmondom a nem tudhatomot, az jó? Biztos nem. Mindegy. Majd keresek.
Matekozok nagyon keményen. De ez van. Nem érdekel. Nekem a Munkácsyban a helyem és késsz. Felfognak venni 4,9-es átlaggal kb. 75-85 ponttal na ne már hogy nem. De mivel emelt német és kell szóbeliznem, ezért nagyon kell a nyelv. Arra is készülök. Remélem, hogy rendes lesz a vizsgáztató tanár. Ismerem, hozzá járok előkészítőre és tudja, hogy nem tudok valami jól németül, ezért annyira nagy dolgot szerintem nem fog kérdezni. De mindenre fel kell készülnöm. Szombaton, vagy vasárnap jelentkezem.
Szorítsatok nekem kérlek.
Köszönök mindent!
Puszi nektek.
Sziasztok! :)

ui.: cserések pedig írjanak a csetbe, vasárnap kirakom őket. És a türelmüket nagyon köszönöm, és elnézésüket kérem! =D

#Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied.

Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint..mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére..

most megyek eclipset olvasni!

# EZER BOCSI!!!

Eltűntek a cseréim. Nem semmi. Sajnálom. Elnézést. Írjatok a csetbe, és kiraklak titeket! Mégegyszer bocsánat!

# szeretni valakit valamiért

Soha nem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom.

De jelen pillanatban, mintha vágynék rá, hogy szeressenek.
Most talán bárkit megtudnék ölelni, és azt szeretném, hogy valaki engem is megöleljen. Most is, mint régen amikor "szerelmes" voltam, a párnák közé tudnám vetni magam sikítva. Csak most nem vagyok szerelmes. Ha az lennék tudnék róla, elvileg. És ez olyan furcsa. Alapjában nem szeretem túlságosan, ha nyomorgatnak, vagy ha puszi zivatarokkal árasztanak el. Most meg mégis úgy hozzá tudnék bújni valakihez. Jézusom, mi van velem?
Reméljük elmúlik. Ha ez így maradna, tuti beleőrülnék, mert itt nincs olyan aki ennyire szeretne. Úgyértem aki hajlandó lenne ölelgetni. Meg is értem, mert nem mindenki szereti. Végül is én sem.
Valószínűleg ez is valami pillanatnyi elmezavar.

Vagy csak egy szimpla szeretethiány.
Ami elmúlik. 

Amúgy ma elfújtam két és fél csomag zsebkendőt. Nagyon durva. És holnaptól átmegyek gportalra, majd nagy betűkkel belinkelem.
És nem érdekel. Ha a dóra olvasni akarja a lapomat, hát olvassa. Úgysem talál semmi beleköthetni valót. Csak kerüljön el jó messziről. Nagyon messziről. Az ő érdekében mondom. És ne írogasson a csetbe, mert úgyis kitiltom ;)
Na, jóéjt!