csak nem hitted,
hogy örökre csak te meg én?
Végig megyek az utcán, és azt látom, hogy két tök egyforma csaj jön velem szembe, ugyanolyan gatyában, olyanolyan cipőben, hasonló felsőben, hasonló hajjal. Tovább megyek, és ugyanazt látom mindenhol. Mindenkin.
Mintha valami szabály lenne arra, hogy nem lehet senki egyedi, mintha mindenkinek ugyanúgy kéne kinéznie, mint a másik. Bejöttek a színes csőnadrágok, 1hónapra rá, mindenki olyanban járkál, az egyik kékben, a másik pinkben, a harmadik sárgában. Oké, én megértem, hogy most ez nagyon trendi meg minden, de azért az már gáz, ha mindenki ugyanúgy néz ki, és az már egyáltalán nem egyedi, hogy van egy zöld csőgatyád. Mert amig nem mindenki azt hordta, és csak néhány emberen láttam, addig tök oké volt. De most... Nem tudok végig menni a városon úgy, hogy vagy tízszer ne jönne velem szembe ugyanaz a gatya.
Aztán ott van az, hogy mindenki ugyanazért lázad vagy siránkozik.
Mert anyuci nem engedi el őket 13évesen diszkóba.
Mert a suli legmenőbb pasija oda se figyel rá.
Mert nem adnak pénzt új ruhára, amikor tele van a szekrényed.
Mert nem kapod meg a legújabb hiperszuper telefont.
Mert nem lehet piercinged, mert most ugye az a menő.
És a a többi dolog.
Ez olyan szánalmas. Szerintem - az én szememben normális emberek, - örülnének ha csak ennyi problémájuk lenne.
Nem akartam megbántani senkit, aki magára ismer ebben, csak azért úgy gondolom az egyediség kezd elveszni, mert mindenki másra akar hasonlítani, és koppint mindenki mindenkit.
Ez szánalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése